2009.10.29. 09:44
Csőre töltöttem a géppisztolyt
Megírom Én az első történetem, mert gondolom mindenkinek van egy, csak fél megírni.
Nekem van egy régi katona élményem, és úgy döntöttem elmesélem, hiszen attól nem leszek kevesebb, legfeljebb pár embernek -aki elolvassa ezt a történetet- derűs perceket okozok. Az események után Én is nagyot nevettem, de akkor….....????
Jöjjön akkor a történet:
Mindez az után történt, hogy alapkiképzésről visszakerültem a cserépi kaszárnyába. Divat volt akkoriban a humoros katonai képeslapok küldése szeretteinknek, elég sok féle volt. Én is küldtem haza szeretteimnek, de soha nem hittem volna, hogy egy dolog azok közül, ami a képeslapokra volt rajzolva velem is megtörténik.
„Kedves” rajparancsnokaink erős kézzel, verték a fejünkbe az őrszolgálat rejtelmeit, még a háló felmosása közben is azt kellet mondani, ami a szabályzatban volt az őrszolgálatról. Pár hét után, mert hamar tanul a baka, ha rá van szorítva, őrségbe is lépettünk. Nagyon szorgosan be is lettünk osztva, az írnokunk jóvoltából, mint kopaszok őrszolgálatra. Minden másnap őrszolgálat. Az egyik öreg őr katona nevezetesen - biztos nem haragszik, ha leírom a nevét- Rózsa Sándor mindig azt mondta felkészítésen. Majd ha maguk is leadták kopaszok a 350 őrséget ( nem elírás valóban 350 –et írtam,) maguk is fogják tudni, mint Én. Akkoriban még az öreg katona nem tegezte a kopaszt.
A történet kb. a 4-ik őrszolgálatomban esett meg velem, mert a kopasz az még figyelt, az öregebbek már csak pihenni jártak ki a toronyba.
Tavasz volt langyosan cirógatta az ember arcát a friss szél. Éjfélkor, váltottam a 4 sz őrhelyen. Hajnal volt kb. fél kettő, már vártam a váltást, és egyszer csak lépések zajára lettem figyelmes. Szinte vágni lehetett volna a sötétséget, semmit nem láttam, de tudtam ez még nem lehet a váltás, kiszóltam az ablakon, Állj! Ki vagy? A géppisztolyomat előre húztam. Nagy csönd lett egy pillanatra, és most még feszültebben figyeltem, - mivel válasz nem érkezett- majd pár másodperc múlva ismét az ismerős lépések, és ki kiáltottam megint Állj! Vagy lövök! És csőre töltöttem a géppisztolyt, de közben járt az agyam, az erőben csak akkor lehet jól látni, ha telihold van, vagy ha lámpád van, -A kiabálásaimkor mindig csend lett, de utána megint lépéseket halottam, nem mondom, hogy nyugodt voltam, mert beindult a zabszem reakció,- és hirtelen kigyulladt a fejemben a fény hát itt a reflektor. Fölkapcsoltam és a felvillanó fényben mit láttam meg? Egy nagy tapsifüles vigyorgott rám az őrtorony aljából majd szépen tovább ugrált és ismét halottam az ismerős lépéseket. És ekkor elkezdetem nevetni, és alig tudtam abbahagyni, de gyorsan kellet cselekednem, nehogy megtudják ezt a hősiesnek éppen nem nevezhető történetemet. Gyorsan ki kellet üríteni a géppisztolyt és visszatenni a tárba a lőszert. Éppen, hogy végeztem, megint lépéseket hallok, Állj! Ki vagy? kiálltok, és jön a válasz , -megpróbálom úgy leírni, ahogy hangzott, Őmph ! Válth!, nos ez volt az- Őrparancsnok! Váltás! Ez K.A. szakaszvezető elvtárs volt, a kopaszok soraiban a rettegett Iván. Az, aki olyan ügyesen tudta az ujjain pörgetni a rakéta láncot, hogy egy egész őrség felkészítésen (kb. másfél óra attól függött, mennyire voltunk analfabéták a feltett kérdésekhez) jobb keze minden ujján végig pörgette megállás nélkül. Ja és a szolgálatban nem volt sunyítás mindig a toppon kellet lenni. Ha nem volt a felszólítás elég hangos ( az Ő számára) akkor végig üvöltötted minden ballábra ÁLLJ! KI VAGY-ot, az őrsávban, kb. 1Km-en.
(Kaniszakaszpk)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr471483262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.