cserépi bakancs 2009.11.18. 18:18

Konyhamuki

Tik-tak,tik-tak(konyha munka,őrszolgálat,24/24).Hogy milyen nehéz volt őrszolgálat után konyha munkára menni,vagy fodítva,nagyon sokunknak át kellett élni.Mindíg tetszett az a jogi csavarás,hogy a hadtáp kisegítés az nem szolgálat "csak "munkára vezénylés.Így aztán hetek teltek el, hogy a klub vagy a kantin közelébe se jussunk.Az egésznek csak annyi hozadéka volt ,hogy hamarabb teltek a napok,nem úgy mint az öregeknek.Nekik úgy telt az idő ,hogy a vén rája megnézi az időt:négy óra.Fél óra múlva ujra ránéz az órájára:négy óra múlt két perccel!!!

Felejthetetlenek azok a konyhai szolgálataim amiket "Sütő polgárival "(Kocsis Karcsi bácsi nevezte őt igy előszeretettel:Sütő László Cserépfalu)éltem át.A sok brómos tea,bab áztatás,üst ,-sárgatányér,sárga pohár mosás,ebédlő,főzőhelység sikálás.A sok szívásban azonban mindig akadtak jó dolgok is.Ami a legjobb volt, hogy mindenből a legjobbat ehettük.Ha nem volt jó a kaja, a szakács össze dobott valamit .Az öltöző szekrényében mindig lapult egy kis fűszer ,tojás,olaj,cukor ,vagdalt konzerv,amiből igazán összetudott dobni valamit.Persze akadt olyan is hogy már kész volt és betoppant Pataki törm.,lefoglalta és elkellett vinni az ÜTI-re( ahol ő szépen az írnokkal  elfogyasztotta.)Persze soha sem haragudtunk rá ezért,jó fej volt ,nem csak az ellátosok szerették.Amit viszont fájlaltam és soha nem tudtam elfejteni:ha véletlenül akadt egy esténk szabadon a körletben,akkor biztos hogy jött a belszolgálat,és küldött krumplit pucolni.Bele tartott két óra hosszába.Ami szép az egészben hogy a konyhán ott lapult egy krumpli pucoló gép.Néztük,nézegettük mit tudhat ,Használni nem igen használták.Sütő Laci is meg mondta ,idézve Kocsis Karcsi bácsit:Amig ebben a laktanyában egy katona is van ,addig nem lesz használva!!Ő megmondta és úgyí is volt..Így aztán katonai pálya futásom alatt sohasem láttam müködő krumplipucoló gépet.

 

Elnézéseteket kérem, de Én időben elég csapongó vagyok, ami, eddigi írásaimból is kiderült, de Én nem tudom az időrendet követni, sőt nem is akarom, ami eszembe jut arról írok!!

 Van egy nagyon jó sztorim egy szarvas „vadászatról”, csak arra vártam, hogy egykori kollégám, zárójelbe írom (barátom, mert ebben nem vagyok biztos, bár én úgy gondoltam, hogy igen) megírja. Már tettem neki célzást is erre , hogy írja meg de eddig  nem tette. Mivel tőlem kapott erre megfelelő időt, 5 hónapot és nem élt vele így én megírom ezt a történetet, nektek olvassátok és okuljatok!Véleményem szerint nagyon jó kis történet, de ezt majd bíráljátok el Ti olvasók, és kommentáljátok!!! Történt 1985-ben, ha jól emlékszem, -bár már kicsit a koromra tekintettel hiányos az emlékezetem, -akkor is az év decemberében, történt, hogy a Polyák hv. elindult kútfigyelői szolgálatra. Előre kívánom bocsájtani, hogy a kútfigyelőt  vezényelték, általában 1-2 napra , de volt, amikor 1 hétig is lent volt a kúton! A laktanya kb.2-km-ről kapta a vizet és azt a kutat természetesen őrizni kellet. De a történet még csak ez után jön!!!!Rendesen, mint minden nap, megvolt a reggeli eligazítás, és a szolgálatok elindultak a szolgálati helyre, egyszer csak kb. 10 óra felé csörög a telefon.: -Tessék, Pálosi Törzs.- Polyák honvéd jelentkezem, törzs elvtárs, ahogy jöttem le a hadi úton találtam 2 szarvast hurokban, kb. 1 naposak lehetnek.

Ez után a Pálosi Gyuszi – mivel karácsony előtt voltunk és a hús jól jött volna, -szólt nekem,

- Te mit gondolsz, egy kis szarvashús jó lenne???

- De jó ám!! Válaszoltam, és mondtam, amit az ellőbb leírtam, vagyis van hús csak el kell vinni!!

- Ok!! De  ezt hogy tegyük??? 

     Mivel karácsony előtt voltunk, kitaláltuk, hogy azt mondjuk a PK-nak- hogy ajándékot megyünk venni, a családnak, és ezért engedjen el bennünket!!  Bartus Lajos fhdgy.. nagy kegyet gyakorolt és elengedett bennünket.

     Autója csak a Gyulának volt még akkor, egy LADA tip. autója volt azzal mentünk a tett színhelyére, Pontosabban először is lementünk a kútra ki kérdeztük a Polyák hv-ot. Hol találta a szarvasokat, mint kiderült nem egy volt, hanem kettő. Egy bika és egy ünő. Amint tisztáztuk a dolgokat elindultunk a hadi úton fölfelé, és nem sokkal később meg pillantottuk a 2 szarvast. 

     Mind két tapasztalatlan „vadász” szépen a tetemek mellé álltunk majd meg próbáltuk az egyik szarvast( a bikát,) - mivel a másikat meg kezdte valami róka, vagy egyéb állat-  a Zsiguliba belegyömöszölni! Ez a művelet nagyon nehezen ment, mivel csak 2-en voltunk és a bika kb. 2 mázsát nyomott. A lábát levágtuk hogy  a Zsiguliba beférjen,többszöri próbálkozásra sikerült, így befért!Elindultunk, és nagyon hamar elértük a lakótelepet.

     Megbeszéltük, hogy a szarvast egy közeli háznál bontsuk szét, mert nekünk nem volt semmi szerszámunk.Átvittük még gyorsan melegében a szomszéd házhoz, és a gazda hogy, hogy nem a fele húsáért elvállalta a bontást.

     Nagyon rendes volt, mert ezen kívül nagyon bőségesen öntözte a Cserépfalui nagyon finom borocskát!!!!! Mi meg iddogáltunk!! Úgy rendesen!!!!

     Aztán valami ok folytán borgőzös hangulatban, arra gondoltam nekem kell a szarvas bőr, és ebből nem engedtem. Nem szabadkozott senki, hogy neki kellene, amihez Én ragaszkodom. Tehát a nyúzás után, Én nagy léptekkel elindultam a pincém felé a vállamon a szarvasbőrrel. 

     A volt parancsnokom, Bartus Lajos hdgy. egyből rám szólt, mikor a klub elé értem és meg látott – hová, hová, ribizli? kérdezte. Valamit borgőzösen válaszoltam neki majd tovább mentem. Aztán láttam, hogy nem csak Ő áll már a klub előtt, hanem mások is! De ezzel Én le is tudtam a dolgot, majd a bőrt mikor besóztam szépen visszamentem a házhoz ahol már majdnem végeztek a bontással! Szét lett pakolva a hús és Mi ketten a két borgőzös hapsi papírzsákban a hússal megindultunk a lakásunk felé. Kicsit lépegetve, kicsit dülöngélve, de határozottan a házunk felé mentünk! 

Amint leértünk, az „ A „ épület pincéjében, ami Gyula picéje volt, gyorsan meg is beszéltük, hogy a húst ott hagyjuk egy szekrényben, mert közben láttuk, hogy egy alak követ  bennünket.

Nem tévedtünk, az az alak a „nagyrabecsült” szdpk-nk volt Bartus Lajos fhdgy. És mivel Ő volt a REZSIM ( nyomozó) tiszt feltette furmányos kérdédést! Mi van a papírzsákban. Na aztán Mi gondolkodtunk mindenen mert egy ilyen furmányos kérdésre nem voltunk fel készülve.

A Gyula megkérdezte tőlem,

-          Te megverjük?????-          Meg!- válaszoltam, mint egy 0.1 mp gondolkodás után. („ nagyon jó pk” volt)

     A gondolkodás csak a bor miatt volt, mert az lassítja a gondolkodást! 

     Tehát abban maradtunk, hogy most jól összevágjuk a hapsit, - igaz hogy Ő 195 magas volt Mi meg csak 170 de ez akkor minket nem tartott vissza, mert MI kannibálok voltunk, éppen neki készülődtünk, hogy aztán most mindent bele, és nagyon megverjük, mikor sajnos a tetteket egy hang szakította félbe! Medvecky György szds. vagyok, maguk mit csinálnak itt!!??? ( később kiderült, csak fű alatt- hogy ez a százados is vadászik, - puskával, amire nem volt engedélye, - a legjobb barátjával Szabó Lajos ftörm-el- valamint az is kiderült, hogy Őt a Bartus Lajos értesítette, hogy milyen nagy problémák vannak a lakótelepen 2 emberével.

Bartus Lajos fhdgy válaszolt a kérdésre…..

-          Jelentem ezeket az embereket azon kaptam, hogy illegálisan húst tulajdonítottak el!

-          Tessék?!- kérdezte a százados.

-          Jelentem ezek az emberek éppen most akarták eldugni a lopott szarvashúst!!

-          Vagyis jelentem, az embereim, szarvast loptak és most akarják eldugni!!!

-          Jelentsék, mi történik itt?? -kérdezte a százados!

-          Aztán mi kissé tört magyarsággal borgőzös hangulatban, megpróbáltuk elmondani, hogy nem úgy van ez ahogy a főhadnagy mondja, meg hát mi kaptuk a húst és a főhadnagy kissé eltúlozza a dolgot

-          Ezt a gyenge hazugságot, nem kell mondanom, nem hitte el nekünk a százados

-          Maga menjen haza!- szólt hozzám a százados!

-          Én???? kérdeztem a bortól kicsit gőzösen!

-          Igen maga! válaszolta a százados

-          Figyelj haver :Te tudod ott parancsolsz ahol b..szol !-válaszoltam, majd kitéptem a fogásából magam.

-          Szép lassan lépegetve, kicsit dülöngélve, megindultam hazafelé.

     Nem tudott se köpni se nyelni..(Most nem régen, az IWIW-en bejelöltem ismerősnek, hát nem jelölt vissza, ugyan miért)

     Na,ezt lehet, nem kellet volna tennem, mert ettől fogva nagyon figyelt rám a hapsi, minden szolgálatomat rendkívül ellenőrizni akarta, de nem jött neki össze! Vagyis nem talált hibát. De ez lehet egy másik egyperces történet is! De ez csak egy ráadás volt, mert az első amiben beloptam magam a szívében az egy más történet, ha meg engeditek majd egyszer később elmesélem!!!

     De a szarvas történetnek sincs itt vége!!! De nincs ám!! Ha megengeditek ez is egy másik kis történet lesz!

(kaniszakaszpk)

1976. június 16-n jött a behívó, hogy 26-án ha ráérek jelenjek meg személyesen a Petőfi laktanya erre kijelölt helyiségében, ha lehet józan állapotban és kellő mértékben betojva! Én mindkét kérésnek maradéktalanul eleget tettem, mert hiába volt a számtalan baráti jó tanács a búcsú esték alkohol szagú, cigifüstös homályában a laktanya kapujában semmivé foszlott! Minden egészen másképp történt mint ahogy várta az ember! Azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre és kiderült, hogy dehogy!
Legalább 2-3 órát várakoztattak, eljött a dél. Addig vidám rémtörténetekkel szórakoztattuk egymást! Mindenkinek korgott a gyomra, de senki nem merte kibontani a sült csirkés csomagot, nehogy pont akkor kezdődjön a ceremónia, meg aki bevezetett bennünket azt mondta, hogy mostantól mindent engedéllyel és csak parancsra lehet csinálni! Elkezdődött a „BESZA....TÁS”!
A névsorolvasás után mindenki megkapta, hogy kiképzés után ki hová kerül, nagy kő esett le a szívemről, hogy nem a Dunán túlra visznek, ha nem ide a közelbe, majd lesz valahogy, kibírom ezt a „négy hetet” gondoltam, most 7 hónap, meg 77', meg még 7 hónap és huss le is telt az egész! Na, de addig történt egy s más, hiszen akkor miről is beszélgetnénk?
A délután aktív semmittevéssel múlt el, múlattuk az időt éjfélig, mert akkorra jött vagy öt autó, hogy irány ASZALÓ! Mit csinálhattak egész nap, hogy akkorra értek oda, kíváncsi lettem volna rá, de később megtanultam, hogy itt nem érdemes a logikát keresni, mert úgy se találom meg! Lényeg, hogy a csillagfényes nyári éjszakán meg érkeztünk Aszalóra. Kiosztották a lakosztályokat, kinek-kinek az ízlésének megfelelően alsó vagy felső ágy, ahogy esett! Mikor a ruha és felszerelés kiosztása megtörtént átöltöztünk! Úgy néztünk ki, mint a háborúból visszavonuló vert sereg!
Hajnal 3 órára kerültünk „ágyba”! Megengedték, hogy 1 órával később legyen ébresztő! Az éjszaka csendesen telt, leszámítva a fogak csikorgatását és az elfojtott sírások hangját!
Istenem hová kerültem? Próbáltam aludni és vártam az ébresztőt ami el is jött!
Ez az a dolog amit érezni kell, ezt át kell élni, ez elmesélve nem olyan!
Ekkor merült fel bennem először a szökés gondolata, de még szerencse, hogy elvetettem, mert akkor nem tudnék nektek mit mesélni!
Elnézést, de most ki kell mennem, a sok sör az oka, ha visszajövök folytatom, addig meséljetek Ti is!
 
Gáspár István



Szél viszi messze a fellegeket

Felette lángol az ég

Nyújtsd ide édes a kis kezedet

Ki tudja látlak-e még



 Ki tudja ölel-e a két karom,

Ki tudja csókol-e szád galambom

Ki tudja mely napon mely hajnalon

Indul a század tovább - Add tovább!



 Bármerre járok a csillagos ég

Nevetve tekint le rám

Bármerre járok a föld kerekén

Mindenütt te nézel rám



 Járhatok síkon vagy a hegyek tetején

Süvíthet száz zivatar galambon

Szívemnek te vagy az örök remény

Tehozzád száll ez a dal







Ugye gondolsz néha rám?

 

Ugye gondolsz néha rám?

Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

 

Ugye hallod angyalom?
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

 

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

 

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

 

Igen, igen és igen ezeket a dalokat énekeltük jövet-menet!

Még mindíg a fülembe csengenek a vezényszavak:

- NÓÓÓTA!

    - NÓÓÓTA ÁLLJ!

    - NEEEM HALLOM!

  •  

Ha az elolvasásuk után nem dobban meg a szíved, Te nem voltál igazi katona!

A KÁRPÁTIA előadásában mikor először meghallottam, elérzékenyültem!

Most is a sírás kerülget mikor hetekig ugyan azt látom, mikor ide kettintok!

Igen, nagyon szomorú, hogy ilyen gyenge bizonyítványt állít ki magáról az a sok száz és ezer ember aki ott szolgált!

Nem hiszem el, hogy ennyien nem tudjuk fenntartani ezt az oldalt, csak az akarással van baj, de ez GYÓGYÍTHATÓ!!!!

ÍRJATOK!!!!!!

 

Gáspár István
süti beállítások módosítása