Szerencsés fickónak éreztem magam,mert nem volt barátnőm amikor bevonultam.Nagyon nehéz volt amúgy is elviselni a kiképzés nehézségeit,hát még ha az a tudat is gyötört volna ,hogy nem lehetek a kedvesemmel.Tudom ,amikor volt egy kis szusszanatnyi időnk,kiképzési szünet,vagy takarodó előtt a surcitársak milyen sóhajtozások közepette írogatták leveleiket.Mi csak nevettünk rajtuk akik egyedül voltunk.Persze nekünk is jó lett volna valaki,mert amikor mesélgetni kezdtek a nőkről,feleségekről(olyan is volt aki  már várta gyermeke megszületését)szájtátva hallgattunk.Katona ember agyában ha statisztikát készítettek volna ,toronymagasan vezetett a NŐ!

Aztán hozzászoktunk,hogy a hosszú eltáv csak nekik jár,a szabadságok kivételénél is előnyben részesültek.A karácsonyi ünnepeknél egymásközt eldöntötték a haza utazást.Mi legjobb esetben szilveszterre,de nekem már este 10-re vissza kellett menni.Végül is nem szólhattam semmit,mert otthon voltam,csak az bosszantott ,hogy a buli még utána következett volna.Szóval sok gond volt velük.Rengeteget kavartak.Nem ritkán egymás alá is,nem számított olyankor hogy az egyik már megírta ,hogy utazik,aztán a másik megkerülve mindeféle szolgálati utat,a század parancsnokkal megíratta a könyvét.Ilyenkor aztán csak főtt az írnok feje,kit húzzon le,mert a létszámot tartani kellett.

Mindezekből szerencsére kimaradtam.Nekem aztán mindegy mikor engednek haza!

De jött a nyár és rövid eltávon voltam.Unoka tesómék összehoztak MÁRTIKÁVAL.Nagyon tettszett a dolog ,elmentünk disco-ba,sokat sétáltunk.Aztán azt mondta a lány nekem :A szerelmesek szoktak maguknak választani egy csillagot!Meg választottuk a legfényesebbet,amit szépen betályoltam magamnak.Mikor vissza kellett mennem igazán elkapott engem is az érzés, nem itt kellene lennem!!

Másnap beosztottak EÁP-ra.Szokásos szolgálat,kieresztek,beeresztek ,jelentkezem az előljárónál,jelentem a mozgásokat.Takarodó után félórával megtettem az esti lelejentést.Vettem egy nagy levetőt,ez a nap is eltelt,kiültem a lépcsőre és nézni kezdtem a csillagomat.Beszaladtam papírért,tollért és írni kezdtem:

                                           Csillag

A földről az égre nézni,s látni a csillagot.....
most csak ennyi jut esténként belőled.
S talán csak azóta fényesebb a többinél,hogy egy érzés levilágítson a szívembe.
Akkor is tudtam már,nehéz lesz
-vele barátkozom...
-meg egy érzéssel,mely valahol találkozik!

Ülök a kövön,agyam nem fogja fel
mit szemem érzékel a végtelenben.
Úgy maradtam.Szemem rátapadt
szívem dobog,sűrűbben,Érzem!
Jól esik most orromon fújni a füstöt.
Nem látják,s nem szólnak érte hogy:
-Ezt nem így szokták!
Lent,de fennt is becsaptak
mert hisz "Szép az élet,dalolj,nevess..."
-de boldog csak akkor leszek,
ha érzel valamit, ha egy csillag fényesebb.

Szép volt akkor ott az EÁP előtt,egyedül a sötétben,fenn ragyogott a csillagom ,és hiába volt a laktanya körül dupla kerítés mégis én voltam a legszabadabb!

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr641666106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása