Most elmesélek egy történetet, ami a katonák rafináltságáról szól. Ez a történet, ha jól emlékszem 1983, vagy talán 1984 késő tavaszán történt.
Ekkor még EGYSÜ szolgálatot adtam, és rendesen, mint máskor átvettem a helyettesemmel a szolgálatot. Az alárendelt szolgálatok jelentették a szolgálat átvételt, ez után eligazítottam őket, és Én is jelentettem a váltás megtörténtét. Ezek után elindultam szokásos körutamra, hogy ellenőrizzem, szolgálatok váltását. Kb. 9,30-kor érkeztem a TH-re az ügyeletes jelentett, és kis idő múlva, mikor éppen a Gjmű harcértéket néztem megcsörrent a telefon,- (volt egy nagyon rossz szokásom a sorkatonák szerint, mégpedig az, hogy felvettem előlük a telefont), felvettem és csak ennyit mondtam, „Tessék telephely”. A vonal másik végén egy hang megszólal, 
- Ittunk egy kicsit belőle, a többit visszatettük a helyére. 
- Hová, kérdezem Én
- Tudod ahová szoktuk!
- Ok! De vigyázni kell, mert Gömbi az ÜTI, nehogy lebukjunk, mondtam neki.
- Á.. nem bukunk!! válaszoltak a telefon tulsó végéről.
- Tudod, hogy ez a faszi megtalál mindent, okvetetlenkedtem.
- Ne félj, már nem bukunk le! Nem találná meg soha! nyugtatott engem a hang.
- Jó, rendben van! válaszoltam.
Ezek után letettem a telefont és magamhoz intettem a TH.Ü.-t aki félig meddig halotta a beszélgetést és a színe nem lett valami meggyőző. 
- Nos?? Szegeztem neki a kérdést.
- Hol van a pia???
- Én, Én, nem tudok semmit!! Nem tudom, miről beszél őrmester elvtárs! Hebegte a katona, közben váltogatta a színeit!
- Akkor maga szerint miért telefonáltak ide??
- Jelentem Én azt nem tudom! felelte a telephelyes.
- Na, ne!! Tudja mit válaszoltam neki, ha nem tudja, akkor most ki megyünk a HÁP-ra, és jelentem a Báder őrnagynak, nos?
- Inkább akkor menjünk a P-18-ra! Válaszolta a katona.
- Igen? Akkor ott van a szesz??
- Igen! válaszolta röviden.
Telefonáltam a helyettesemnek, hogy lemegyek a P-18- ra is ellenőrizni, majd a katonának szóltam, hogy mehetünk!
Szépen lassan elindultunk a P-18-ra, mikor leértünk, mit mondjak elég nagy meglepetést okoztam, mikor megláttak a katonák tudták, mindennek vége.
A telephelyes katonának szegeztem a kérdést.
- Szóval hol van?
- Jelentem a dieselbe.
- Mutassa!
Bementünk a egyik kabinba, és kihúzott egy fiókot. abban volt, ha jól emlékszem 8 sör. 
- Akkor Én szétnézek jó? mondta a katonának.
- Háát, ha muszáj?!!
És megvonta a vállát. Átnéztem a kabint találtam még 3 helyen 2-vagy 3 liter pálinkát, fél literes
üvegekben. Mikor már nem találtam semmit, akkor megfogtuk az üvegeket és elindultunk befelé a laktanya felé.
A katona egész úton-
- őrmesterelvtárs, ne tessék feldobni!! Szerettem volna haza menni a hétvégén!!
- Mit képzel?? Ennyi pia és meg akarja úszni!!??
- őrmesterelvtárs, ne tessék…….
És egész úton, duruzsolt a fülembe, őrmesterelvtárs, ne tessék…., mikor elérkeztünk a Fegyverzeti raktár elé, ki jött szemben,..................... a technikai helyettes Dósa őrnagy. 
Széles kaján mosoly az arcán mikor észrevette a kezünkben a rengeteg piás üveget.
- Honnan van, ez a rengeteg szesz! szegezte nekem a kérdést.
Ránéztem a katonára, és úgy láttam menten elájul, és most Én kezdtem el dadogni,
- Jelentem ez a katona találta a P-18 kerítése mellett, a hadiútnál -most ahogy leengedtem szappanért, -és egyből jelentette nekem.
A telephelyesem, hirtelen színt váltott, és láttam nem kell felmosni!
- Nagyon derék katona, sok ilyen kellene, válaszolta az őrnagy elvtárs.Dícséretbe kell az ilyen katonát részesíteni.
- Tessék, intézkedni, hogy azonnal figyeljék a kerítésszakaszt és fogják, meg azt aki megy az italokért. Addig figyeljék amíg nem lesz meg az  aki oda tette.
- Az italokat vigyék be a parancsnoki irodába, adják oda a Pk-nak, jó lesz reprezentációs célokra.
- Értettem válaszoltam, és elindultunk a parancsnoki épület felé, és bevittük az összes italt a pk. irodába.
Leadtuk a „talált italokat” a Pk-nak és Ő is parancsba adta, hogy figyeltetni kell a kerítést, csak Mi tudtuk ketten, hogy nem igazán kell figyelni!
De hogy ne ússzák meg olyan olcsón a szeszelős katonák a dolgot, elrendeltem, hogy amíg nem szólok addig a kerítést figyelni a hadiút közelében levő lövészteknőből!! 
- Ki volt, aki telefonált? szegeztem a kérdést a TH.Ü-nek
- Jelentem X.Y. honvéd.(Sajnos Én már nem emlékszem a katona nevére. szerk)
- Rendben van akkor, mondja meg X.Y. honvédnak, hogy az a parancson, hogy szedje össze a szeszbarátokat, akik ittak, és amíg nem szólok, addig a kerítést figyelni a közelben levő lövészteknőből! A parancsom végrehajtását fogom ellenőrizni, értette?!
- Jelentem igen! És köszönöm, válaszolta a TH.Ü.
Elmondtam a helyettesemnek, hogy találtunk szeszt a kerítésnél és figyeltetni kell, a kerítést, majd ha megy őrséget ellenőrizni, nézzen rájuk, hogy figyeljenek rendesen!
Én délután kb.15,00-órakor ellenőriztem az őrséget és láttam amint a szeszelős katonáim ott vigyororgnak a lövészteknőben, hárman.
Legközelebb, úgy hajnal  egy óra körűl járt az idő, mikor az őrséget éjszaka ellenőriztem, és a hármas őrhely a P-18-nál volt, tehát oda is be kellet menni. Az igazság az, hogy Én el is feledkeztem a "szesz őrökről".
Ahogy megyünk az őrsávba, odaérve a P-18-hoz -bementem szétnézni meg van-e mindenki,- a hadiút irányából megszólal egy hang.
- Elnézést őrmester elvtárs, de a szeszért nem jött senki!
- Meddig kell még figyelni??
- Még kinn vannak?? kérdeztem, és akkor ugrott be minek vannak itt.
- Jól van ha eddig nem jöttek már biztos nem jönnek, jöjjenek feküdjenek le! válaszoltam.
- Máskor meg,  ne telefonon beszéljenek meg ilyet.
- Értettük! válaszolta a hang.
A történtek után is voltunk többször együtt szolgálatban, de soha a legkisebb gond nem volt a telephelyes szolgálattal.
Mikor ejött a leszerelés előtti nap, a leszerelők búcsúzkodtak, oda jött hozzám az Én TH.Ü.-m akit majdnem dicséretbe részesítettek a piálásért ( hozzá kell tennem, Ő nem ivott akkor mert szolgálatban volt, de szerintem csak azért) és csak annyit mondott.
- Olyan jó hogy akkor nem ment át a másik kabinba!
- Miért? kérdeztem, de már sejtettem a választ

- Ott volt még két láda sör beraktározva, azt hittem azt is észre veszi. 
- De azért köszönöm!! 


És szépen leszereltek. Nem volt velük semmi gond, mint más leszerelőkkel volt néha! 
Ennyi tehát a történet ami a tpvábbiakban arra figyelmeztetett, hogy máskor sokkal jobban szét kell nézni ilyen esetekben!

Írta:GÖMBIPAPA

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr771483628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gömbipapa 2014.09.04. 20:09:12

Azt hiszem a forrást illene megjelölni, ha már másolunk más oldalról !
süti beállítások módosítása