Versenyen..

Mint már említettem rengeteg apró történet merült fel a múlt feneketlen kútjából, néhányat megosztanék veletek!

Történt, hogy valamilyen versenyen voltunk tízen Miskolcon és vonattal jöttünk haza. A busz csak 3 óra múlva indult, mi csináljunk addig? Mivel közel lakom az állomáshoz meghívtam a társaságot egy szerény családlátogatásra. Szüleim örömétől csak a meglepetésük volt nagyobb mikor tizedmagammal hazaállítottam! Valamilyen válogatott meccs volt a tv-ben azt néztük a géppisztolyokat szépen gúlába raktuk. Anyám beáldozta a télire elrakott összes lecsót és olyan kaját rittyentett a kiéhezett társaságnak, hogy a kezét csókolgatták érte! Apám, aki 70 éves koráig volt járásbíró, de utána sajnos ágynak dőlt, felhozta a pincéből az évek óta féltve őrzött borát, minek hatására, az egész utca szemeláttára, összekapaszkodva szépen énekelve (ordítottunk, mint a sakál) közelítettük meg a buszt a vezető legnagyobb örömére!
A folytatásra nem emlékszem!

Vételezés...

Történt, hogy vételezni kellett menni Miskolcra két embernek a Csepel platóján. Én meg Pálinkás József, - aki egy miskolci, minden lében kanál, jó humorú, henteslegény volt a bevonulás előtt,- vállaltuk a melót! Róla tudni kell, hogy olyat megcsinált, hogy egy disznó nyelvet a szájába vett (25 cm) és kiállt a főutcán lévő hentesüzlet ajtajába a járókelők ámulatára! 
Felpakoltuk a tiszti kantinból az üres szeszes korsókat, amiket a szesziparnál kicseréltünk. Amíg Bene főtörzs a papírmunkát intézte bennünket egy öreg melós behívott egy „kupicára”!
Én még olyat nem láttam!!!
Hatalmas hordók egymás mellett feliratozva, ami szem szájnak ingere, KÖRTE, BARACK, UNIKUM, KONYAK STB… amit csak ellehet képzelni!!!
- Na, melyikből kérnek a tiszturak? - kérdezte.
Majd fogott egy kettő decis poharat és ránk nézett!
- A barackból! - válaszoltuk csillogó szemmel!
Megtöltötte a poharat, amit egy húzásra megittunk, na, még egyet mondta és még egyszer körbeadta a poharat!
Még ha megszomjaznánk az úton adott egy üveggel is, amit a Csepel hátsó felcsavart ponyvájába rejtettünk!
Végig ordítottuk az utat, tele ettük magunkat kolbásszal mikorra visszaértünk!
Később mesélték, hogy úgy kellett minket leszedni a kocsiról!

Folyt. Köv.  
Gáspár István

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr711483625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása