Kutatva katona élményeim között csak elő bukkan mindig egy szomorú élmény,ami nagyon sokszor előjött már.

Az is közrejátszhatott hogy az új szolgálati helyemre azon az úton utaztam egy felsőtárkányi kollégámmal meg Nagy Zolival, aki Cserépből leszerelt,de én vissza csalogattam a seregbe. Nem találta helyét idekinn(valahol  ő is katonának született). Ez az út Kerepestarcsa határában van, nagy, hosszú lejtős, egyenes út. Miért olyan emlékezetes? Mert itt álltunk meg a kilométer hosszúságú oszlopmenetünkkel. A "rendszerváltás" úgy döntött kilövi a laktanyát alólunk. A technikát lábon(kerekeken) vittük a dunántúlra. Ezen a lejtőn álltunk meg, míg a rendőrség megérkezik és át kisérhetnek bennünket Budapesten. Én a vége felé voltam kocsi pk, így láthattam azt a rengeteg Krazt, Rábákat , Zileket. Szép látvány ennyi kocsi a sötétben kivilágítva és csak halad, halad a megadott cél felé!

Nagyon nehéz volt elhagyni akkor a falut. Tudtuk egy korszak véget ért. Hányan de hányan tudták mi a dolguk, megtették amire felesküdtek.

Azt az út szakaszt ezért nem tudom elfelejteni.

84 áprilisában sikeresen befejeződött kiképzésünk : őrkatonának Aszalón.A specceseket Debrecenbe vitték ,az összes többit alapkiképzésre.Az eskü után még vissza mentünk Miskolcra a Petőfibe,hogy másnap elhozzanak "anyaalakulatunkhoz" Cserépfaluba.Mint ahogy ez lenni szokott,a vének már nagyon várták a friss húsokat,mivel a megcsappant létszám helyett ők adták ki a szolgálatokat.De nem csak a szolgálatok miatt,hanem az eltávok,szabadságok miatt is.A 30 %-ot minden körülmények között be kellett tartani!Mi a kis zöldfülűek alig vártuk hogy megtudjuk milyen az "élet" a hegyen,van -e egy-két öreg aki majd egyengeti pályafutásunkat.Este aztán beindult az élet.Jöttek a vének mustrára ,a sok beszólás közepette ment a sika- mika.Ha jól emlékszem Tirpák Laci volt az ÜTI.Csinált egy létszáellenőrzést,felhívta az öregek figyelmét hogy nem szeretné meg tudni hogy szórakoznak a kopaszokkal.(Utólag rádöbbentünk,hogy ezt csak a mi megnyugtatásunkra mondta)Mert bizony nem nézett ott ránk senki hogy mit csináltatnak velünk.A Belszolgálat is csak aszisztált,hiszen surcitársaik toltak ki velünk.Ekkor ismertem meg a bolond Bodnárt(mindenki csak így becézte,mert volt egy kis beütése)Ide- oda tették míg végül malacos katona lett:"D szd.PK"(D=disznó)Oda jött hozzánk és elkezdett mesélni:éjszaka ne aludjatok el,mert az öregek a surranóitokat a körlet mögötti őrtorony alá fogják vinni.Ti pedig ha érte mentek az őr azonnal lőni fog rátok(mivel őr kiképzést kaptunk nevettünk rajta mert az őrnek megelőző intézkedéseket kell tenni fegyverhasználat előtt)Ő nevetve csak annyit mondott,-Itt másként van mint ahogy levan írva!

Eljött éjszaka fél három ,mindenki elaludt,csak engem nyugtalanított a dolog.Egyszer csak nyílt halkan a körlet ajtó,valaki bejött egyenesen az ágyam felé.A stokim alól kivette a surcimat és elment.Én hallkan utána,be a mosdóba,elkezdtem hallgatózni.Hallom hogy az őr kiabál:Állj ki vagy!? Hallottam a választ is :Bodnár vagyok,hoztam egy kopasz surranóját!

No húzzál el Öcsém,nem tudod ki az ÜTI!!?(Tirpák Lacinak attól függetlenül nagy tekintélye volt)Így az én Bodnárom kénytelen kelletlen vissza osont a surcimmal.

Míg katona voltam sohasem említettem neki hogy ezt velem megtette.Hanem egyszer évek múlva a vonaton találkoztunk :megismert.Ő kalauz lett,én meg vissza mentem a kohászatba.Elmondtam neki hogy én tudtam a surcis dologról.Ő akkor bocsánatot kért tőlem,jót nevettünk,majd menni-e kellett a jegyeket ellenőrizni(Van abban egy kis igazság..rendőr,postás,vasutas..)