Az idézet a szarvasvadászat c. írásomból van, hogy követhető legyen amit most írok!

„Na,ezt lehet, nem kellet volna tennem, mert ettől fogva nagyon figyelt rám, minden szolgálatomat rendkívül ellenőrizte mindenáron meg akart buktatni, de nem jött neki össze! Vagyis nem talált hibát. De ez lehet egy másik egyperces történet is! De ez csak egy ráadás volt, mert az első a miben beloptam magam a szívében az egy más történet, ha meg engeditek, majd egy későbbi alkalommal elmesélem!!!

De a szarvas történetnek sincs itt vége!!! De nincs ám!! Ha megengeditek ez is egy másik kis történet lesz! Reméljük, Gyula azt majd elmeséli.

-Tessék, hát jönnek itt a történetek,-„

Megbukunk, vagy nem!?

Most simán írhatnék egy egyperces történetet, de megpróbálom rendeses leírni azt, ami történt a szarvas vadászat után!!

A nevezett TÖF elvtárs, nem akarom leírni a nevét, hiszen aki ott szolgált az tudja, kiről van szó! Egy olyan emberről van szó akit –mikor még volt-megjelöltem az IWIW-en ismerősnek, és 3 hónap után sem igazolt vissza pedig nagyon sokszor belépett.

Tehát hogy is lettem a TÖF „legjobb” embere, avagy hogyan is loptam be magam a TÖF szívébe!!

A történet egy szép szombati –az év mindegy- tavaszon történt, amikor is ÜTI szolgálatban voltam. Szépen rendesen, ahogy kell a helyettesemmel átvettük a szolgálatot, és kb11 óra felé létszám ellenőrzés után, éppen elszámoltatom az AEG. ügyeleteset, akiről nagy cseppekben folyik a víz!!

Csengettek!! szól felüdülve az AEGÜ.

-Hallom!

-Mindjárt jövök, addig szerezze elő azt a 2 embert, akit nem tudja, hol van! mondtam, és kimentem az ÜTI elé!

-Mi a baj?  kérdeztem a támlást ( a támlás az őrszoba előtt álló figyelő)

-Jelentem egy Zsiguli jött fel egy civillel!

-Köszönöm! válaszoltam, majd komótosan megindultam a kapu irányába!

Kinyitottam a kiskaput, és kisétáltam az akkor már a kocsiból kiszállt civilhez.

Maga mit akar itt!! Tettem fel neki udvariasan a kérdést, és folytattam, Ez honvédségi terület, kérem, gyorsan hagyja el!!

A civil rám nézett és csak annyit mondott

-XY százados vagyok, az ebédemért jöttem!

-Tessék??? kérdeztem.

Milyen ebédért???

Majd újra elismételte amit már hallottam

Majd minden kertelés nélkül megjegyeztem neki!

-Ezt mindenki állíthatja, tudná igazolni magát?????

IGEN!! Válaszolta és remegő kézzel (bizonyára ideges volt) szedte elő a katonai igazolványát!

Megnéztem és láttam, hogy ez valóban Ő az, akinek állította magát, tehát semmi diverzió.

Jelentkeztem a százados elvtársnál, aki megkérdezte tőlem!

-Maga nem ismer??

-Jelentem nem , válaszoltam.

-Tudja Én leszek itt a törzsfőnök! Némi kacajt éreztem a hangjába.

Nem is volt alaptalan, a kis kacajérzés!!

Nem a szarvas miatt, hanem az miatt, hogy amikor csak szolgálatban voltunk,-akkor még ÜTI szolgálatot adtam- mindenképpen meg akart buktatni! Tudta, hogy a létszámmal nem tud, tudtam ki, mikor hol és minek tartózkodik! Adtam előtte elég bel szolgálatot.

Megpróbált elkapni, hogy alszom. Elő volt írva, az ÜTI-nek, hogy takarodó után, ha nincs HKSZ az ÜTI ajtajának be kell lenni zárva.

Történt egyszer, hogy nagyreményű TÖF- ÜGYPK, adott és Én is szolgálatban voltam az ÜTI-n. Szokásomhoz híven a takarodó után mikor bevonult az utolsó kimaradásos is átmentem takarodót ellenőrizni, és lefektetni a nem józanokat! Majd mikor minden elcsendesedett visszamentem az ÜTI-re lefeküdt a helyettesem, bezártam az ajtót, behúztam a sötétítő függönyöket és elkezdtem olvasni, akkor szinte faltam a könyveket, főleg a Galaktikát nagyon szerettem olvasni és szerettem akkor a SCIFI-t.

Rengeteg ezzel kapcsolatos könyvet kiolvastam, azt hiszem éppen az Andromédát olvastam, de ez nem biztos. Talán 01.10 körül járt az idő mikor éktelen nagy robajt halottam, felugrottam és az ajtóhoz mentem, ahol a drága jó TÖF-öm toporzékolt.

-miért van bezárva az ajtó??? szegezte nekem a kérdést

- jelentem azért, mert a felkészülési okmányba le van írva, hogy takarodó után az ajtót be kell zárni.

-Mutassa csak!

-Értettem, és elővettem a felkészülési okmányt és kinyitottam, megkerestem azt az oldalt, ahol ez le van írva.

Elolvasta, és csak annyit mondott..

-Jó éjszakát!

Leadta a kulcsdobozt és elviharzott. Mikor kiment gyorsan szóltam a telephelyes katonának, nehogy a TÖF jól érezze magát, ha elszunyázott volna a katona!

Ez az egyik történetem és ehhez kapcsolódik a másik is ugyancsak ezzel az illetővel kapcsolatban.

Ugyancsak szolgálatban voltunk ugyanebben a felállásban. A történet szinte majdnem ugyan az, mint az előbb csak a vége a lényeg.

Tehát minden ugyanúgy történt egész nap, mint az előbbi sztoriban, csak este, tanulva a történtekből nem húztam be a sötétítő függönyöket –jó idő volt- teljesen nyitva hagytam az ajtót, és el kezdtem olvasni, amíg a helyettesem aludt.

Talán negyed kettő lehetett mikor orifonon rászóltam a THÜ-s katonára,

-Nem látta a TÖF-t

-Jelentem éppen most jött az ÜTI ről, az ablaknál állt és figyelt befelé.

- Köszönöm jó éjszakát válaszoltam és tudtam, hogy megint meg akart buktatni, de olyan kis bohó volt ez a TÖF.

Ennyi a történetem az orvvadász TÖF-ről!

(GÖMBIPAPA)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.