Azért adtam ezt a címet, mert olyan történetecskék következnek most, amelyek hasonlítanak a városi legendákhoz, amikről köztudomású, hogy szinte minden városban úgy mesélik, hogy ott történt meg ezzel és ezzel az emberrel.

Akik Kalocsán szolgáltak, tudják kiről szól a most következő néhány történet, de bizonyára sokan vannak az ország más tájain is, akiknek Kalocsáról a Magyar Néphadsereg legkisebb őrnagya jut az eszükbe elsőre. Szegény már nincs közöttünk, de a róla szóló történetekben örökre velünk marad.

Az első történet még százados korából származik, egy zászlós kolegától hallottam (5-ször), aki már sajnos szintén nincs közöttünk és aki annak idején írnoka volt a százados elvtársnak, akit az egyszerűség kedvéért jelöljünk most egy számmal, mondjuk legyen 6-os. Az említett írnok vezetékneve Nagy volt, de a százados elvtárs következetesen "Némöt elvtársnak" szólította. Fiatal katona lévén nem mert szólni, hogy őt Nagynak hívják, mert a százados elvtárs már akkor is nagy vaddisznó hírében állt, inkább megszokta, hallgatott a "Némöt" névre. Nyolc hónap után vette a bátorságot "Némöt" elvtárs, hogy kiálljon kihallgatásra kimaradást kérni.

-"Engedélyözöm!" kapta a megnyugtató választ.

Akkoriban nem a körletelhagyási engedélybe jegyezték be a kimaradást, hanem külön Kimaradási engedély nyomtatvány volt, amit névre szólóan kellett az írnoknak kiállítani és aláíratni az ütegparancsnokkal. 6-os, vagy ahogy hívták még "az öreg" soha nem nézte meg, mit ír alá, olyan emberekkel vette körül magát, akik megbízhatók voltak, nem merték átverni. Ekkor az egyszer valahogy mégis megakadt a szeme a néven. - "Nagy János? Ilyen nevű katona nálunk nincs is!" - "Jelentem én vagyok. - válaszolta az írnok már remegve. - "Maga? Maga carhádzi! Engedte, hogy 8 hónapig Némötnek szólítsam? Oszt' röhögött rajtam a hátam mögött?" Azzal kettétépte a kimaradási engedélyt. Szegény írnok mit tehetett? Elkönyvelte magában, hogy továbbra sem látja meg a laktanya kapuját kívűlről.

Dél tájon összefutottak a folyosón a százados meg az írnok. Jó kedve volt a százados elvtársnak, mert így fordult az írnokához: - "Na te carhádzi! Ne mondd, hogy egy car getzi a 6-os százados, kiengedlek kimaradásra. Írd meg a papírodat 18-tól 19 óráig!"

8 hónap után 1 óra kimaradás! Hősünk a Mackó nevezetű vendéglátóipari egység terepszakaszáig hatolt el, 2 felest és egy sört fogyasztott és indult vissza a laktanyába, mert lejárt az idő. A kocsma ajtaján kilépve Gy.G. szakaszvezetővel (ma nyá. tzls.) találta szemben magát, aki azonnal kiszúrta, hogy a gimnasztyorka zsebe nincs begombolva (akkor rakta bele hősünk a pénztárcáját). - "Katona! Öltözködjön föl, hogy néz ki?" - "Jelentem, most raktam el a pénztárcámat, már gombolom is be a zsebemet!" - "Ne pofázzon, részeg disznó! Takarodjon be a laktanyába!"

Hiszen úgyis oda indult... De mire beért a laktanyába, már az ÜTI-szobán ott volt a pokróca, ott várta a két fogolykísérő, vitték a fogdába kijózanodásig... Az ÜTI ki sem nézett az ablakon, ha egyszer a szakaszvezető azt mondja részeg, akkor részeg.

Másnap reggel a százados elvtárs ment "szabadítani" az írnokát. -"Na te carhádzi! Látod, még ez is sok volt! Berugtál, wazzeg!"

Hát... ez a tervezettnél kicsit hosszabbra sikeredett, a többit majd legközelebb írom le.

                                           (Firgabacsi)

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr791592922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása