1976. június 16-n jött a behívó, hogy 26-án ha ráérek jelenjek meg személyesen a Petőfi laktanya erre kijelölt helyiségében, ha lehet józan állapotban és kellő mértékben betojva! Én mindkét kérésnek maradéktalanul eleget tettem, mert hiába volt a számtalan baráti jó tanács a búcsú esték alkohol szagú, cigifüstös homályában a laktanya kapujában semmivé foszlott! Minden egészen másképp történt mint ahogy várta az ember! Azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre és kiderült, hogy dehogy!
Legalább 2-3 órát várakoztattak, eljött a dél. Addig vidám rémtörténetekkel szórakoztattuk egymást! Mindenkinek korgott a gyomra, de senki nem merte kibontani a sült csirkés csomagot, nehogy pont akkor kezdődjön a ceremónia, meg aki bevezetett bennünket azt mondta, hogy mostantól mindent engedéllyel és csak parancsra lehet csinálni! Elkezdődött a „BESZA....TÁS”!
A névsorolvasás után mindenki megkapta, hogy kiképzés után ki hová kerül, nagy kő esett le a szívemről, hogy nem a Dunán túlra visznek, ha nem ide a közelbe, majd lesz valahogy, kibírom ezt a „négy hetet” gondoltam, most 7 hónap, meg 77', meg még 7 hónap és huss le is telt az egész! Na, de addig történt egy s más, hiszen akkor miről is beszélgetnénk?
A délután aktív semmittevéssel múlt el, múlattuk az időt éjfélig, mert akkorra jött vagy öt autó, hogy irány ASZALÓ! Mit csinálhattak egész nap, hogy akkorra értek oda, kíváncsi lettem volna rá, de később megtanultam, hogy itt nem érdemes a logikát keresni, mert úgy se találom meg! Lényeg, hogy a csillagfényes nyári éjszakán meg érkeztünk Aszalóra. Kiosztották a lakosztályokat, kinek-kinek az ízlésének megfelelően alsó vagy felső ágy, ahogy esett! Mikor a ruha és felszerelés kiosztása megtörtént átöltöztünk! Úgy néztünk ki, mint a háborúból visszavonuló vert sereg!
Hajnal 3 órára kerültünk „ágyba”! Megengedték, hogy 1 órával később legyen ébresztő! Az éjszaka csendesen telt, leszámítva a fogak csikorgatását és az elfojtott sírások hangját!
Istenem hová kerültem? Próbáltam aludni és vártam az ébresztőt ami el is jött!
Ez az a dolog amit érezni kell, ezt át kell élni, ez elmesélve nem olyan!
Ekkor merült fel bennem először a szökés gondolata, de még szerencse, hogy elvetettem, mert akkor nem tudnék nektek mit mesélni!
Elnézést, de most ki kell mennem, a sok sör az oka, ha visszajövök folytatom, addig meséljetek Ti is!
 
Gáspár István

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr451514952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása