Ezt a katona történetet is Gáspár István küldte Mezőkövesdről.   

Ez a történet nem a sorkatonai szolgálat alatt történt, hanem a dicső tartalékos szolgálatom alatt!

Megemlíteném, hogy 34 évig voltam gépkocsivezető a Borsod Volánnál, 1,5 millió kilométert vezettem le balesetmentesen különböző típusú autókon. A katonaság előtt billenős ZILT vezettem, utána 15 évig billenős SKODÁT Tiszaújvárosban, majd 16 évig csuklós busz következett Mezőkövesden!
Történt úgy 85 nyarán, hogy jött az értesítés, hogy elő a ruhát és be kell vonulni a Volán telepre Tiszaújvárosba holnapután reggel 6 órára, mert kitelepítés gyakorlat lesz és a Kengyel melletti rétre kb. 70 volános spéci technikának kell kivonulnia és ott két hétig rengeteg katonás baromságot kell gyakorolniuk!
A hatalmas lelkesedésemtől csak a hazaszeretetem volt nagyobb, mert nincs attól felemelőbb érzés, mint a haza érdekében értelmes, fontos dolgot cselekedni!
Több mint 70 gépkocsivezető, kb. 35 kiszolgáló személyzet és rengeteg tartalékos tiszt foglalta esti imájába annak a nevét aki ezt az őrültséget kitalálta! Tipikus, semmi értelme nincs, de roppant katonás, esetnek!
Odavezényeltek vagy 150 különböző korú, végzettségű elhízott civilt a puszta közepére, sátorba, folyó víz nélkül gyakorolni a vasúti kocsira történő felállást! Hogy miért, senki nem tudta!
Térjünk vissza az elejére. A mi üzemegységünktől 12 ember kapott behívót a család nagy örömére! Kijelöltek számomra egy megkímélt állapotban levő hosszúplatós SKODÁT, majd holnap reggel azzal indulok a harcba!

A vezetéssel nem volt gond, mert addig is azt vezettem csak billenőset. Kibuliztam az akkori igazgatómnál, hogy engedjen haza kocsival, hogy ugye szokjuk egymást, meg egyúttal a közbeeső falukba hazaviszem a három sorstársamat, reggel felszedem Őket és hatra itt vagyunk! Meg különben is lehet, hogy vissza sem térünk a csatából és ez lenne az utolsó kívánságuk! Beleegyezett! Repesztettünk hazafelé és természetesen minden kocsmánál meg kellett állni! Mit szépítsem a dolgot, három kissé ittas kollegát vittem haza és reggel három kifacsart, másnaposat vettem fel! Mikor beértünk az igazgató már várt bennünket azzal, hogy a katonaság mindig ráhagy a létszámra és ha hazaengednek valakit, ki legyen az. Persze a nősök közül sorsolta ki a szerencsést!

Összeverődött a 70 volános autó és konvojban haladva, minden kereszteződésben rendőri biztosítással dübörgött a kitűzött cél felé! Útközben, mikor összetorlódtunk a bámészkodó civilek, kérdezték, hogy mi történt, hová megyünk? Mert csak azt látták, hogy katonák vezetik a kocsikat és rendőrök őrülten szirénáznak! Mi meg kikiabáltunk nekik viccesen, hogy kitört a háború, nyakunkon az ellenség! Még most is előttem van a tekintetük! Végre odaértünk! Megkezdődött az igazi katonás fejetlenség, senki nem tudott semmit! Odairányítottak a műszaki átvevőhelyhez, hogy a technikát átvizsgálják és számba vegyék.

Várakozás közben előre sétáltam felderíteni a helyzetet. A vizsgálatot végző szerelővel szóba elegyedtem. Kérdezgettem, hogy honnan jössz, mi újság, stb. és végül, hogy szomjas vagy-e?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.