2009.10.29. 12:04
Hogyan lettem"katonaorvos"
Pontosan nem tudom mikor, melyik évben történt, de azt hiszem,1985-ben történt ez a kis eset, amikor „katonaorvos” lettem.
A történet úgy kezdődött, hogy munkatársam, jó barátom, Molnár Sándor törm. 3-as tűzcsoport pk. panaszkodott, hogy van egy katonája, akit nem tud sehogy munkára fogni, nem akar dolgozni, mert azt mondja, hogy Ő nem végezhet fizikai munkát. Megbeszéltük, hogy majd Én meggyógyítom. Le kell írnom, hogy a kannibál élet az nem volt fenékig tejfel, mert egyrészt nagyon nehéz fizikai munkát kellett végezniük harci munka alatt. A természet sem kedvelte a kannibálokat, mert nyáron a nagy melegben, télen a nagy hidegben kellet harci munkát gyakorolni. Akkoriban a légvédelemnél járta egy mondás kannibálnak, kutyának kint a helye. Ez így is volt. Tehát a történet, hogy lettem orvos:
Már Kb. 1 hónapja, próbálkozott a munkatársam, hogy valahogy jobb belátásra bírja ezt a „szegény szerencsétlen kis katonát”, aki mindig EÜ okokra hivatkozva nem dolgozott. De a civil életben segédmunkát végzett, és Ő lenézte azt az embert, aki alkoholt vesz a szájához, (de Ő, szipuzott, magyarul ragasztót szívott. Az volt a felfogása, hogy az egészségesebb.)
Egy nap kiképzés után, mentem föl a szakasz pk-i irodába és nagy üvöltözés hangjára léptem be az irodába, éppen a kollégám próbálta az előbb említett katonát jobb belátásra bírni, ígérgetett MNKKK-t és egyéb kivizsgálásokat. Itt le kell írnom ez az eset nem volt előre megbeszélve. Amint beléptem az irodába, csend lett, és a kollégám ezt mondta..
- Elnézést doktor úr a hangnemért, de ez a katona nem akar dolgozni!
Kész tények elé lettem állítva muszály volt improvizálni.
- Hogy, hogy nem akar dolgozni, talán beteg? kérdeztem.
- Azt mondja, hogy nem bírja a nehéz fizikai munkát. (Ide le kell írnom, hogy egy jó kötött izomzatú alacsony keménykötésű katonáról volt szó.)
- Lemenjünk az orvosiba? Kérdezte.
- Nem kell! Itt megvizsgálom, válaszoltam.
Majd a katonához fordultam, és megkérdeztem.
- Mi a baja? Mondja, hol fáj?
A katona elkezdte Ádám és Évától, hogy bizony neki itt és ott fáj a gerince és Ő nem bírja ezt az embertelen nehéz kiképzést. (Tudtuk, hogy hazudik)
- Jól van! Akkor megvizsgálom.Mondtam.
- Vetkőzzön le derékig és üljön a székre úgy, hogy a szék karfája a hasánál legyen, és fogja meg a szék karfáját
Majd elkezdtem a vizsgálatot.(Egyszer mikor megemeltem magam engem is vizsgáltak, és megpróbáltam azt leutánozni.) Szépen végig nyomogattam a gerincét majd ahol nekem fájt régen, mondtam
- Itt fáj igaz?
- Igen, igen ott nagyon fáj. Volt a válasz.
Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a katona hazudik! Meg hoztam az alapos vizsgálat után a diagnózist (kóros gerinc renyheség) ami nagyon ritka betegség, általában azoknál fordul elő, akik nem végeznek nehéz fizikai munkát. Még kezdeti stádiumban van, ez még nagyon jól gyógyítható mondtam, és hozzátettem, ha esetleg még sem tudna nehéz munkát végezni, az súlyos következményekkel járna.
- mivel kérdezte a katona, aki nagyon komolyan hallgatta az előadásom.
- A gerinc fokozatos merevedésével, és mivel ez hosszabb folyamat, pár éven belül, olyan merevség áll be, hogy nem tud majd előre hajolni. Sajnos más könnyebb gyógyítás még nem ismert.
- Meg akar gyógyulni? Kérdeztem.
- Igen nagyon szeretnék, volt a válasz.
Akkor figyeljen ide, Én elmondom, a parancsnokának mit kell tennie és Ön pedig azt csinálja, amit Ő mond! Megértette?
- Igen doktor Úr válaszolta a szimuláns.
És a javaslatomat el kezdtem mondani a parancsnokának. Javaslatot tettem a betegség gyógyítására
- Egy héten legalább 3-szor 3000m futás, mert az jót tesz az izmoknak, (Ebbe nem hazudtam) Lehetőség szerint utána legalább 10 perc törzshajlítás.
- Lehetőleg nagyon kemény fizikai munka, ha tud ilyet adni a törzsőrmester, fordultam a kollégám felé.
- Igen tudok, válaszolta.
Elköszöntem, tőlük, majd gyorsan kimentem az irodából, le szaladtam a kantinba hogy harsány nevetésem ne hallja a katona.
Másnap, kérdeztem a kollégámtól.
- Milyen az katonád?
- Te az, mint a kisangyal úgy dolgozik. Ha van szabad ideje emelgeti a „Mariskát”( Mariska= Cövek verő ami 45Kg-ot nyomott)
- Na, akkor ezt is megoldottuk, választom, majd jót nevettünk az egészen!
Ezek után semmi különleges nem történt, (a katona természetesen rájött később, hogy meg lett vezetve, de akkor már késő volt) ezzel a katonával. Dolgozott amennyit csak bírt, nem lehetett megszakítan. Még annyi, hogy a katona társai próbálták le szoktatni a szipuzásról, de ez egy másik történet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr231483670
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.