10 Km futás

Történt, hogy tíz km-es futás volt kiírva a kiképzés gyanánt az állománynak, teljes menetfelszereléssel. Tóth Józsi a kisbusszal felvitt a hegyek közé bennünket és mikor a km. óra az indulástól tíz km-t mutatott, IRÁNY A LAKTANYA, CÉL A KAPU!!!
Nekilódultunk, ki hogyan!
Volt, aki húzta a pakkját pár km után, de a többség jól bírta. Én futásban elég kitartó voltam, Pázmándi Jani társammal az élre kerültünk, Ő hívatásos focista volt a bevonulás előtt, így mindketten jól bírtuk. Egymás mellett aludtunk két évig, később buszos kollegák lettünk, mostanában együtt is mentünk nyugdíjba!
Tehát minden erőnket beleadva egyszerre értünk a célba, (de jó lenne most az a szív meg az a tüdő), előttünk lebegett egész úton az 5 nap szabadság!
Mikor beértünk közölték, hogy kitűnően futottunk, remek az eredmény, de hárman megelőztek!!!
Döbbenet volt!
Alig tudtuk meggyőzni a PK-t, hogy nem volt előttünk senki!
Elővette a három befutót, mire bevallották, hogy Ők cserépiek és levágtak vagy három km-t, mert volt helyismeretük és leültek a bekötő úton és megvártak míg jövünk elsőként és előttünk könnyedén befutottak. Később felügyelettel lefutatták velük a távot, minket meg hazaengedtek.

Tanulság: a katona leleményes, ha kell akár a társai rovására is!

 Szénpakolás az állomáson

Akkoriban a szenet a Mezőkövesdi vasútállomásra hozták vagonban és onnan kellett Csepelekkel a laktanyába felhordani. Mindig jelentkeztem a 6 fős rakodóbrigádba, mert míg a kocsi megfordult addig is hazamehettem egy kicsit, kopaszkorban ez is nagyon jó volt!

A vasúttól, ha ráértem egy órányira laktam, de ha siettem öt percre, ugyan is közbe volt egy kocsma! 
Emlékszem nagyon hideg volt és már éjfél felé járt az idő, már nem mentem haza, mikor összeszedtünk kartonpapírokat leterítettük a jégre és lefeküdtünk, vártuk a kocsit!
A villanyoszlop beton szegélye volt a párnánk és ALUDTUNK!!!
Mínusz 10 fokban a betonon!
Mikor 90-ben buszra kerültem ott volt forduló a járatok végén, sokszor odanéztem arra az oszlopra és eszembe jutott ez az alvás!

Mint a költőnek a kő, amibe-gyerekkorába belerúgott!

Egy kis hideg szívmelengető

A telephelyen mindig volt eldugva pálinkám valahová. Alkalom adtán arra mentünk és nyeltünk belőle a haverokkal. Egyszer leküldtek bennünket, havat hányni a telephelyre, kemény hideg volt, vagy 12-14 fok lehetett mínuszba!
Gondoltam, hogy jól esne egy kis szívmelegítő!
Úgy intéztem, hogy a nyitott garázsban tárolt harci jármű végén ácsorogtunk vagy öten lehettünk. 
Mondogattuk, hogy de jól esne most egy féldeci tömény!
- Hallgasd csak- mondtam, és belefüleltem a levegőbe.
- Nem halljátok? – kérdeztem!
- Mit? - és értetlenül bámultak rám!
- Azt súgja a szél, hogy be kell nyúlni a ponyva alá!
Nem hittek nekem, benyúltam és kihúztam az üveget!!! Döbbent tekintetek meredtek rám néhány pillanatig, mire leesett! A legmohóbb kikapta az üveget a kezemből és jól meghúzta, már csak az ordítására emlékszem az arcára nem!

Ugyan is a pálinka is mínusz 13 fok körül lehetett és lenyelte, hogy mit érzett azt csak sejteni lehet, de az biztos, hogy az korty emlékezetes maradt számára!

Néhány emlékkép a parancsnokaimról!

Zopcsák őrnagy egy korrekt úriember volt, semmi problémánk nem volt egymással, habár tavaly kerestem telefonon, de nem értem szóval. Csak azt szerettem volna neki elmondani, hogy voltam fönt a laktanyában és, hogy milyenek az állapotok, de nem volt rá kíváncsi, mert nem hívott vissza!
Gibiszer szádosról már ejtettem néhány szót, de most jutott eszembe, hogy már írnok koromban nem engedett haza egy hónapig, mert nem ugrottam le rúddal a gyak. pályán a felső emelvényről! Hiába rejtettem a könyvemet a többiek közé, mindig félre tette, de egyszer megenyhült és kiengedett, de akkor rosszul eshetett!
Pálosi Gyula őrmesternek, azt hiszem mi voltunk az első szakasza, meg egyidősek voltunk.
Próbált fegyelmezni bennünket, de nem mindig sikerült. Amit kért azt viszont megtettük.
Sok apró eseményre emlékszem, egyet ízelítőnek!
Leszerelés előtti este szolidan, békésen, csendesen beszélgettünk néhány kóla mellett felidézve az emlékeket az irodájában reggelig!
De, ha mégis valaki azt meri állítani, hogy bor hatására talán még az asztalon is csárdásoztunk az hazudik! Mivel az az igazság, hogy közkívánatra magyar nóta slágereket adtunk elő, sört és pálinkát fogyasztottunk és végül egymás nyakába borulva lassúztunk, nem pedig csárdásoztunk!
Ne haragudj ezért Gyula, de jó volt látni a képeken és beszélni veled! Majd keressük egymást!
 
Végül egy örök zöld mondással fejezem be:
 
BI-BIM BA-BAM BELEVEREM A F…M, ÉN VAGYOK ITT A FEJSZE!!!
 
Ki kiabálta ezt az ÜTI ajtóba kiállva?
 
Megfejtéseket GÁSPÁR Istvánnak kérjük elküldeni! (KAMU)

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr171483637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása