2009.10.29. 11:57
Éjszakába nyúló sakk party...?!
Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e vagy ne, de úgy döntöttem leírom, hiszen mindenki volt kopasz és mindenki ugyanezt csinálta amit Én, csak nem meri be vallani, esetleg megpróbálja szebb színbe feltüntetni!
Történt, 1980-ban egy áprilisi jó kiadós kiképzési nap után, a szakasz rangidőse Nagy József tizedes (őrmi, májusba szerelt le) nem igen foglalkozott már a kopaszokkal, igaz nem csak azért, mert már öreg volt, hanem azért is mert Ő is volt kopasz annak idején és tudta milyen kopasznak lenni, és tudta, hogy nagyon fáradt mindenki!.
Az utód, Gomány János őrvezető elvtárs annál inkább, foglalkozott velünk hiszen -új seprő jól seper alapon -Ő akkor kapott csillagot! Nagyon el volt az új csillagjával!
Na de maradjunk a témánál, tehát vége lett a kiképzésnek, és a konyhára kellett kisegítő, az őrvezetőnk egyből kijelölt engem és ágyszomszédomat Mi csak muzsikásnak hívtuk, mert ha leült egyből elkezdett muzsikálni, (horkolni) tehát lementünk és mondhatom hamar végeztünk. Kb fél nyolc felé sétáltunk föl a körletbe, de ahogy beértünk a bejárati ajtón, belém szállt a kisördög,
- Te muzsikás, mondom
- Menjük be a Klubba és lökjünk egyet a rex golyókkal, Te is egyet, és Én is egyet, az nyer aki egy golyóval a többet gurítja.
- Ááááááá.. ne menjünk, megszopatnak az öregek, ellenkezett.
- Menjünk már csak egy perc, meg sem fogják látni, erősködtem.
- Már április van, két hónap telt el, és még nem mehettünk be a klubba, érveltem.
Addig, addig, míg rá állt, a dologra. Szétnéztünk sehol senki a folyosón, csak az AEGÜ, gyorsan beugrottunk a klubba, és felállítottam a gombát, és a golyókat, kezembe a dákó, lökés, és ekkor megszólal egy hang a hátunk mögött,
- Mi van kopaszok, szórakozunk, szórakozunk?
- Ááááá.. nem csak lökni akartunk egyet feleltük gyámoltalanul.
- Jól van nyugtázta Csonka András honvéd (aki nem az idén barnult) öreg katona, majd elment.
Nem telt el fél perc borzalmas üvöltés rázta meg a levegőt, a Mi Gomány őrvezetőnk, mint a sakál, akinek levágták a farkát üvöltött.
- Mi van kopaszok!??
- Maguk szórakoznak, háló meg csupa mocsok????
- Futásba hozzám!
Hát, ha nem is futásba, de igyekezve szedtük a lábunkat, és jelentkeztünk az őrvezető elvtársnál.(mert akkor még jelentkezni kellet az őrvezetőnél is)
- Mi van, maguk rexezgetnek, mikor takarítani kellene??
- Csak azért mentünk oda, mert már két hónapja itt vagyunk és nem voltunk még bent a klubba! válaszoltuk tüntetve de bátortalanul.
- Rendben van, holnaptól minden kopasznak fél nyolctól, nyolcig kötelező TV nézés. Ne mondják, hogy nem mehetnek be a klubba.
- Kezdjenek a takarításhoz, ha készen vannak jelentsék!!
- Értettük! válaszoltuk.
Hozzákezdtünk!
Történt, 1980-ban egy áprilisi jó kiadós kiképzési nap után, a szakasz rangidőse Nagy József tizedes (őrmi, májusba szerelt le) nem igen foglalkozott már a kopaszokkal, igaz nem csak azért, mert már öreg volt, hanem azért is mert Ő is volt kopasz annak idején és tudta milyen kopasznak lenni, és tudta, hogy nagyon fáradt mindenki!.
Az utód, Gomány János őrvezető elvtárs annál inkább, foglalkozott velünk hiszen -új seprő jól seper alapon -Ő akkor kapott csillagot! Nagyon el volt az új csillagjával!
Na de maradjunk a témánál, tehát vége lett a kiképzésnek, és a konyhára kellett kisegítő, az őrvezetőnk egyből kijelölt engem és ágyszomszédomat Mi csak muzsikásnak hívtuk, mert ha leült egyből elkezdett muzsikálni, (horkolni) tehát lementünk és mondhatom hamar végeztünk. Kb fél nyolc felé sétáltunk föl a körletbe, de ahogy beértünk a bejárati ajtón, belém szállt a kisördög,
- Te muzsikás, mondom
- Menjük be a Klubba és lökjünk egyet a rex golyókkal, Te is egyet, és Én is egyet, az nyer aki egy golyóval a többet gurítja.
- Ááááááá.. ne menjünk, megszopatnak az öregek, ellenkezett.
- Menjünk már csak egy perc, meg sem fogják látni, erősködtem.
- Már április van, két hónap telt el, és még nem mehettünk be a klubba, érveltem.
Addig, addig, míg rá állt, a dologra. Szétnéztünk sehol senki a folyosón, csak az AEGÜ, gyorsan beugrottunk a klubba, és felállítottam a gombát, és a golyókat, kezembe a dákó, lökés, és ekkor megszólal egy hang a hátunk mögött,
- Mi van kopaszok, szórakozunk, szórakozunk?
- Ááááá.. nem csak lökni akartunk egyet feleltük gyámoltalanul.
- Jól van nyugtázta Csonka András honvéd (aki nem az idén barnult) öreg katona, majd elment.
Nem telt el fél perc borzalmas üvöltés rázta meg a levegőt, a Mi Gomány őrvezetőnk, mint a sakál, akinek levágták a farkát üvöltött.
- Mi van kopaszok!??
- Maguk szórakoznak, háló meg csupa mocsok????
- Futásba hozzám!
Hát, ha nem is futásba, de igyekezve szedtük a lábunkat, és jelentkeztünk az őrvezető elvtársnál.(mert akkor még jelentkezni kellet az őrvezetőnél is)
- Mi van, maguk rexezgetnek, mikor takarítani kellene??
- Csak azért mentünk oda, mert már két hónapja itt vagyunk és nem voltunk még bent a klubba! válaszoltuk tüntetve de bátortalanul.
- Rendben van, holnaptól minden kopasznak fél nyolctól, nyolcig kötelező TV nézés. Ne mondják, hogy nem mehetnek be a klubba.
- Kezdjenek a takarításhoz, ha készen vannak jelentsék!!
- Értettük! válaszoltuk.
Hozzákezdtünk!
Tudni kell a takarításnak is volt forgatókönyve, nem csak simán minden elképzelés nélkül takarítgatunk, de nem ám! 1. Felseprés
2. Portalanítás
3. Felmosás
Tehát Mi hozzákezdtünk a takarításhoz (és persze nem ebbe a sorrendbe akartuk csinálni, hanem kihagytuk portalanítást) felsepertünk és utána felmostunk, és utána jelentettük az őrvezető elvtársnak, hogy a parancsát végrehajtottuk. A technológia be nem tartása hatalmas hiba volt, mert a Mi őrvezetőnk egyből éles szemével, és eszével ezt észrevette, és a következőket mondta.
- Kezdjék el újra, de előtte elmondom Önöknek, hogy kell takarítani.
Megismertük a takarítás technológiáját, és újra kezdtük, de akkor meg a felseprést akartuk ki hagyni (mivel, már egyszer úgy is fel volt seperve) de itt már az elején szóltak. Már megint nem lesz jó! Tehát nem volt mit tenni, újra seprés, portalanítás, felmosás, jelentés az ágyban, pizsamában fekvő őrvezető elvtársnak! Kb 21 óra felé járt az idő, Ő nagyon komoly arccal felkelt, és ellenőrizte a takarítást.
Nézegette, nézegette, hümmögött, majd az ujját végig húzta a kályhacső recéjén és csak ennyit mondott,
- Kezdjék újra!
- Az ember tisztára szilikózist kap ettől a portól.
Tehát nem volt mit tenni, újra el kellett kezdeni a takarítást, szigorúan a technológia előírása szerint. Természetesen közben elrendelték a takarodót, de ez sem akadályozta az őrvezetőnket abban, hogy alaposan kitakarítassa velünk a hálót. Tehát Mi ketten szépen dolgoztunk tovább. Kitakarítottunk, és megint jelentettük az őrvezető elvtársnak, aki ismét felkelt, és ellenőrizte a takarítást. Sajnos megint nem volt meg elégedve a takarítás minőségével, mert most meg a szegélykövön talált port, az egyik ágy lábánál.
- Kezdjék újra!
- Jelentsék, ha kész vannak, de jó lenne már végre, ha normálisan kitakarítanának!
Most annyival nehezebb lett a helyzetünk, hogy az ágyakat ki kellett ahhoz venni ( igen ki venni, mert húzni nem lehetett takarodó után, ha az öreg harcos rajta fekszik, de úgy hogy nehogy felébredjen) a faltól hogy oda férjünk a szegélykőhöz. El kezdtük tehát a takarítást újra. Már többeknek nem tetszett, az öregek közül, de hát az őrvezető az őrvezető. Kb. háromnegyed tizenkettőre végeztünk, oda mentünk az őrvezetőnkhöz, megérintettük, mert azért már Ő szundikált, (a napi nehézségek után), és jelentettük a parancs végre hajtva. Szépen felkelt és ellenőrizte a parancs végrehajtását. Majd elégedetten ezt mondta.
- Na, látják, ha így kezdik a takarítást elég lett volna csak egyszer takarítani.
Majd, mint aki jól végezte dolgát visszafeküdt az ágyába és mély álomba szenderült. Én azt hiszem akkor nagy kedvünk lett volna pofán vágni, de nem mertük, mert akkor, ha nem voltunk fenyítve kéthavonta járhattunk haza!
Úgyhogy Mi fáradtan, megaláztatva, (a helyi kis királytól) lementünk a fürdőbe és jó hideg vízbe, lefürödtünk, (mert akkor már nem volt meleg víz) és azt mondtuk, hogy többet nem rexezünk! És még azt is mondtuk, hogy vesszenek a kis királyok!!!!!!!
Nos, ezzel a kis királlyal volt még egy esetem később mikor rajparancsnok lettem, 1980 júniusában. Történt, hogy egy heti mérés esetén a szintezésben tűrésen kívüli eltérést tapasztaltam, és próbáltam orvosolni a hibát, de ahogy Debrecenbe tanultam a szintazést úgy nem tudtam a hibát elhárítani, ezért át mentem a 3 sz. Indítóállványhoz az Én volt őrvezetőmhöz, aki ekkora már szakaszvezetővé avanzsált előre, köszönhetően a simuló modorának. Te mondom, ne haragudj már, de elmondanád, hogy kell szintezni, mert amit tanultam úgy nem megy!
- Először is nem tegeződünk őrvezető! válaszolta az Én volt őrvezetőm, aki már szakaszvezető volt!
- Másodszor Én megtanultam tanulja meg maga is!!
Majd ezzel hátat fordított és részéről le volt rendezve a dolog! Nem volt mit tenni, vissza kellet mennem és tovább szinteztem. Mikor már nem bírták tovább az UA kabinba a századpk. kiszólt, 4-es hogy állnak a heti méréssel. Jelentettem, hogy a szintezés nem jó!
-Hozzá ne nyúljanak!!! Válaszolta Szabó Károly alhdgy.
- Jelentem már hozzányúltunk……!!
- Ajajajajaj volt a válasz!!
Mindjárt megyek, és kb. 2 perc múlva ott volt és életembe először meg figyelhettem, hogy kell szintezni. Na, ettől a naptól fogva soha nem kellet segítség a szintezéshez!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr891483644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.