A következő kis történetet Raft Erik küldte, aki a legújabb írónk.



1962. november 15-ét írtunk, másnap bevonulás. Két évre, - vagyis, ahogy még ijesztőbb a valóság: 24 teljes hónapra kivonnak bennünket a boldog civil életből. 20 évesen, életünk virágjában! 
Ezen a nyáron robbant be Magyarországra a TWIST! A Balaton mellett laktunk, ami akkor lett igazán a "magyar Riviéra"! Pesti zenekarok nyomták a szezonba a táncos helyeken, a bárban a Karda (A Karda Beata apukája)-Nánásy duó hozta a színvonalat, a csillogó-villogó lemezjátszó-gépekből, a Wurlitzerekből (melyek valójában a Rock-ola márkanevet viselték) dőltek a legjobb amcsi slágerek, amikből egy sem volt a rádió, Tv műsoraiban, de még a Lukszin (a Luxemburg-on) sem. És az a rengeteg-sok lány (szóló fiatalasszony............pszt!) akiket az egész szezonba oda öntött a sok-sok vállalati és SZOT üdülő, a villák, hotelek és panziók és megindult az áradat a szoc. országokból is! Napfény, mámor, tánc és szerelem! - "És minket most, pont most tépnek ki 24 hónapra ebből a mesevilágból, ami pedig maga a gyönyörű civil valóság."  
De,'hát mese nincs, 24-24, letudjuk majd valahogy és rohanunk vissza. Utolsó nap, munkahelyünkön is "leszámoltunk" barátom-kollégámmal, készültünk hazafelé és az estére, a haveri búcsúestre. Szólnak, hogy keres kettőnket a vállalati Kisz-titkár (6 ezres nagyvállalat voltunk), nem is a gyárrészlegi (!). Összenéztünk, - ismertük ugyan, egy csendes, rendes, nem "vonalaskodó" srác volt, de - eddig itt-ott egy, szia, de más semmi. Egy kis körbe-duma után aztán előrukkolt vele, hogy a vállalat, a párt, a KISZ és a szakszervezet nagyon elégedett kettőnk munkájával, a viselkedésünkkel, modern fiatalságunkkal, elnyertük bizalmukat, mert ők figyelnek azokra, akik ezt megérdemlik! - Uff; - értetlenül néztünk egymásra a barátommal, nemigen voltunk biztosak abban, hogy Feri barátunk rólunk beszél. - Ezért ennek a bizalomnak meg kell jelennie, akkor is, amikor becsülettel eleget teszünk a haza fegyveres szolgálatának. Ezzel egy-egy lezárt borítékot kaptunk azzal a jelentőségteljes felszólítással, hogy a másnapi jelentkezésünkkor azonnal adjuk ezt át a velünk foglalkozó tiszt elvtársnak! Bizony, csak néztünk, mint a moziban.  

Este könnyes-italos, nagy búcsúestet tartottunk, az alkoholfogyasztás fiatal barátait legjobban toleráló vendéglátó ipari létesítményben, egyik törzshelyünkön, a Kuckó-presszóban, fiúkkal-lányokkal, ahogy szokás és elvárható egészséges fiatal emberektől. Már magas értéken állt a maligán-légkőr mutató, amikor Imre barátommal eszünkbe jutottak a levelek. - Tiéd itt van? Itt. - Mi lehet benne? A fene tudja! - Igyunk, ittunk. - Te, nekem gyanús. Nekem is. - Igyunk, ittunk. - Felbontjuk? Igyunk még és bontsunk! - Két egyforma formátumú, egyforma tartalmú ajánló levél volt, "hogy hát" a levél átadó elvtársakat bizalommal ajánlják a határőrségünk tagjainak. Egyszerre mondtuk ki: - "HUSZONHÉTHÓNAP"! Nagy csend, "mély" gondolkodás után: -Átadjuk? Ugyan mit? Kaptunk mi valamit? Mi? Semmit! - Na, erre aztán pláne inni kellett és ováció, mert nem fognak ki rajtunk, mi OKOSOK vagyunk!

Másnap, Veszprém, bevonulás, bejelentkezés, - boríték nélkül! - majd az ilyenkor ismert procedúra, ücsörgéssel-ácsorgással, sarkokban, klotyón meghúzott üvegekkel. Végre már jól bent járva a délutánban: - Elvtársak, megvan az elosztás, a teremben sorakozó! Szólítják név szerint az embereket a különböző csoportokhoz. Vidáman vigyorgunk Imre barátommal, amikor a határőr csoport tagjai elmasíroznak előttünk. Halljuk a nevünket, ....számú csoport, légvédelmi rakétásokhoz! Ez az, mindegy, lehet rakéta is, a lényeg a lényeg, a 24 hónap, az csak 24 hónap.
Indulás előtt rövid eligazítás: Elvtársak, most Börgöndre kerülnek, majd fél év múlva máshova, a szolgálati idejük: 27 HÓNAP!!!!!!!! 

Székesfehérváron átszállás a Sárbogárdira, az visz Börgöndig. Kísérőink ránk hunyorítanak, amikor még a vágányok közötti kis pavilonban (ma már nincsenek olyanok ) "felvételezünk" egy hét decis Lánchíd konyakot, - csak meg kell inni a börgöndi laktanyáig. Nem gond! Így hát kezdett egyre szebbé lenni az a katonajövő. - Te, figyelj; - 27 hónap, hát 27 hónap, azért a rakéta még sem határőr ló! Azt hiszem, mégis OKOSOK vagyunk! -

Barátom lehúzta a 27-et, én csak 24-et, - de ennek jelentősége nem volt, mert amikorra kezdődött az 1965-ös nyári szezon a Balcsin, addigra mindketten ott virítottunk a régi helyeinken. Újra mehetett a "dolce vita", mint régen, csak, ha a srácok elő-előjöttek a "sereggel", akkor hihetetlen fölényességgel inthettük le őket; - öreg, ti sehol se vagytok a légvédelmi rakétásokhoz képest! És tán hiszitek, nem hiszitek, - de vették a lapot.

A bejegyzés trackback címe:

https://cserepibakancs.blog.hu/api/trackback/id/tr701483667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása